Nagyon rég óta nem írtam már. Eléggé el voltam foglalva. A munka, a barátok, és a sok tennivaló nagyon lefárasztott.

A munka:
Őszintén szólva nagyon el vagyok fáradva. 2 héttel ez előtt minden nap túlóráztam annak érdekében, hogy lemehessek Szalókra. - De erről majd később. - Amióta dolgozom, szinte minden délutánom abból áll, hogy hazamegyek és lefekszem aludni. Kb. 3 órával később felkelek és kapcsolatot teremtek a szüleimmel, majd alszok tovább reggelig. Bár már a múlthéten ezt csökkentettem, mert volt, hogy miután hazaértem nem volt semmi csak Tv-t néztem, máskor meg lementem Reginával a strandra munka után.

A nagy nyaralás:
Sajnos nekem hamarabb haza kellett mennem, mint a többieknek, és fájt is a szívem miatta, hogy kimaradok a bulikból, de azért nagyon jól éreztem magam.
Első nap csak lementünk, megismertük a környéket, és felállítottuk a sátrakat. Bár mikor leértünk a telekre, még nem volt ott a kulcs, mert Jenni apjánál volt, aki még nem ért le. Megoldottuk! Bemásztunk. Aznap este MR és MRS-t játszottunk. Tudjátok volt régebben a TV2 műsorán egy sztárpár verseny... na mi is ezt játszottuk. Eléggé jó volt, mert 9 főből 3 pár volt, akik valóban együtt jártak, illetve járnak még most is. A végén majdnem Mi nyertünk, de az utolsó 2 kérdés sort nagyon elrontottuk Tomival, így beelőztek minket a Jenni-Gábor páros. 
Csak másnap hajnalban, olyan 4 óra körül feküdhettünk le, de akkor sem aludtunk sokat, így 9főből 5-en felültek a biciklire és bementek a városba reggeliért. Hát igen... ők előbb értek oda, mint a bolt kulcsa így várhattak még legalább negyed órát. Reggeli után felöltöztünk és kimentünk a strandra. Nagy strandolás volt mondhatom. Odaértünk, lecuccoltunk, mártóztunk egyet - ez azt jelenti, hogy 2 percet töltöttünk a vízben -, megszáradtunk, én leégtem 10 perc alatt és elmentünk ebédelni. Mikor visszamentünk a partra nagy álmokkal, hogy na most tényleg bemegyünk és fürdünk egyet, már indulhattunk is haza, mert a túlparton olyan felhők voltak, hogy 10 percen belül elkapott volna minket a vihar. Hát ebből nem lett semmi. Mi hazarohantunk kikötöttük a sátrakat, biztonságos helyeket kerestünk magunknak minden ázhatót elpakoltunk és semmi. Csend volt. Mi elkönyveltük magunkban, hogy ez csupán csak a vihar előtti csend. De nem az volt. Éjfélig mutogatósat játszottunk, de olyan szinten, hogy egészen a biokémiától, a mocsárcsapolásig valamint a kubai atomrakéta hiányig jutottunk. A fiúk elhatározták, hogy jól fogják magukat ma érezni és 6órától kezdve több mint 10 felest leküldtek, de semmi bajuk nem lett. Persze, mert nem kevertek.  
Harmadnap reggel mindenki úgy kelt fel, mint a mosott sz*r. Elnézést a kifejezésért. Felállítottunk egy kis medencét és a fiúk abban ücsörögtek. Kérdezni sem kellett tőlük hogy "hány centis a víz", mert az arcukra volt írva. 4-en mentünk haza aznap, összepakoltunk és szinte elment az egész nap. Mehettünk is haza. Már azzal kezdődött, hogy 15 percet késett a vonatunk és attól féltünk lekéssük a másik vonatot, amivel Pestre mennénk. De mikor leszálltunk Kál-Kápolnán, rögtön jött - szintén késéssel - a Pestre induló vonatunk.