Felháborítónak tartom, mikor egy ember – legyen szó akárkiről – hülyének néz mást. De ezzel, csak saját magát minősíti.
Konkrét például szolgáljon most a munkatársam – jelen pillanatban a közvetlen főnököm, mert a Gabi szabin van –, Csaba. Bejön az irodába, leáll beszélgetni Gáborral egy éppen folyó ügyről. A srác megmondja neki, hogy az ehhez tartozó iratok ott vannak mögötte a széken. Megfordul, hallom, ahogy „hümmögve” szemrevételezi, majd bejön hozzám és megkérdezi, hogy hol vannak a Sáska utca iratai. Ugyan azt elismételtem neki, mint Gábor. Egy „aham”-mal le is tudta a dolgot. Majd jött a következő kérdése: „ Na… és hol vannak, a Sás utcai íratok?” Válaszként a fejemmel intettem az asztalra, majd mondtam neki, hogy a sarokban vannak. Majd odasétál: „ És megkérdezhetném, hogy itt mit jelentene a sarokban?” – Hát nem is tudom… számomra a sarokban és a sarkon nem ugyan azon kifejezést jelenti. -   
- A keményfedelű.
- Ez?
- Igen. – legszívesebben, csak annyit válaszoltam volna, hogy olvasd el. Általános iskola 1. osztály.
Most komolyan ennyire hülyének néz, vagy csak szereti hallani a hangomat?! Elegem van belőle nem tudom, hogy mikor fogja észrevenni a fancsali arcomat, amit beszélgetésközben vágok. De már mindegy. Már csak két nap, és vége. Jöhet a relax!