Egy csodálatos nap lowe
"A szerelem fáj. Néha úgy érzed, mintha ez lenne a legjobb dolog a világon. Biztonságban érzed magad tőle. Elfelejtet veled mindent, mintha újrakezdenél mindent. De a szerelemtől érezheted úgy, mintha nem tudnád magad irányítani. Félhetsz. Mintha addig enne téged, amíg semmi nem marad belőled. A szerelem tényleg szívás." by: Vampier Diaries
Sziasztok! Eszméletlenül jól sikeredett a hétfő délután. Nagyon jól éreztük magunkat! Igazából leírhatatlan, de én most megpróbálkozok vele. Tehát az egész ott kezdődött, hogy 2-kor taliztunk az egyetlen sráccal, aki velünk volt, majd megindultunk a busz irányába és elkezdtünk telefonálgatni, hogy kiket lehetne még hívni, és hát találtunk egy embert, azaz bnőm osztálytársát, aki hajlandó volt eljönni velünk... vele fél négykor találkoztunk. Az előtte eltöltött időben pedig a fűben fetrengtünk, és szédültünk a vízipipától. Nagyon vicces volt. Úgy néztek minket a járókelők, mint akik be vannak lőve. De nem nagyin izgattuk magunkat miatta, "mintha ott sem lennének". Bementünk az ikeába reggelizni fél háromkor, azért valljuk be mi sem vagyunk komplettek. Szóval megkerestük a barátnőnket és elindultunk plazázni. Bementünk a New Yorkerbe és ott röhögtünk, hogy milyen dinkák vagyunk. Akkor megjártuk a Happy Boxot is... majd elindultunk megint a parkba és elszívtunk még két szenet. Öt órakor kapkodva rohantunk a mozi felé, mert negyed hatkor kezdődött a film. Kikértük a jegyünket és közölték, hogy ötkor feloldották a foglalásokat. Na ezen mindenki kibukott, de azért beültünk a filmre és egy nagyolt nevettünk... a filmnek vége, mi meg megindultunk hazafelé... gyalog. Ami nem tartott túl sokáig, mert felszálltunk a hévre, mert valahogy haza kell jutni még is csak. Kilenc órára csak csak haza kavarodtunk. Elmentünk még kutyát sétáltatni, majd felmentünk és tovább ökörködtünk bnőmmel.
* Egy gondolat * Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata. A többi nem az. A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal. Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a "valóság", amikor egyedül, kővé dermedt, ...magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a "senkihez sincs közöm" életérzése. És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor. Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy "Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!" - miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: "Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!" Amikor szeretjük egymást: kijózanodunk. Felébredünk. Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni.
|