Helló! Szijjah! Szevasztok!^^
Enyhén szólva fel vagyok egy kicsit pörögve, ezért muszáj írnom valamit. Folytatom a hétvége örömet.

Vasárnap
Vasárnap reggel, anya keltett minket fél kilenckor, hogy "ébresztő megyünk a balcsira!". Hip-hip hurrá. Kelhetünk fel. Ezt úgy képzeljétek el, hogy két mosott sz*r sétál le a lépcsőn. Ugyan is ötig fent voltunk. Legalább is A, mivel én be-beszundítottam két beszélgetés között. Úgy történt hogy:

- Ronii! Ne aludj! - lökdösött meg barátnőm a teraszon feküdve.
- Bakker nem alszom, gondolkodok! - mondtam kicsit idegesen, mert tényleg beszundítottam.
- Gondolkodsz? És min? - jött a keresztkérdés amiből hogyan is szedjem ki magam mint.
- Már nem tudom, mert kizökkentettél! (xD)
- Bocs! - na ennyit a válaszról.

Ekkor aludtam be, kettő óra körül volt akkor. Olyan négy órakor arra ébredtem, hogy A fészkelődik és kikapcsolja a laptopot. Na akkor nekem kipattant a szemem. Felültem, elkezdtünk beszélgetni, kibeszéltük a haverokat (nem rosszindulatból) és kidőltünk mind a ketten. Barátnőm fél nyolckor felkelt, hogy mennyünk be a teraszról, mert süt a nap. Jó felkeltünk bementünk, de már anya jött is hogy ébresztő, pedig alig volt bent a lábunk a házban. (><)
Fél tízkor elindultunk a Balatonra és olyan fél tizenkettő felé, már lent is voltunk. Fürödtünk egyet, kajakoztunk, fagyiztunk,  majd elmentünk ebédelni. Na mit ettünk? Hát persze hogy gyrost! Az én kedvencemet. Kajolás után összeszedtük a holminkat és haza indultunk. Épp hogy hazaértünk, de már csörgött a telefonom, hogy " hol vagytok már? mindenki rátok vár!". Mi meg csak jó vanna megyünk csak had öltözzünk át. Félóra alatt ott is voltunk, ami nálunk abban az időben nagy szó volt.
Épp hogy leérünk, de mi csak annyit látunk a gyerekből, hogy lemászik a bmxéről ellöki magától, és elfekszik a földön. (o.o) Én személy szerint csal lestem, hogy mi a jó élet folyik itt, de hamar rájöttem... egy kicsit beb*szcsizott. Na és akkor jött az "anyai ösztön", ami nálam gyakori. (xD)

- Ezt nem hiszem el! Leitattátok? - néztem mérgesen a fiúkra.
- Nem mi nem ő vette ki a kezemből az üveget és húzta meg. - védekezett a colos.
- Jó nem érdekel ki adott neki és ki nem! Miért hagytátok egyáltalán, hogy igyon belőle?! - mutattam a földön fekvő nem több mint 14 éves gyerekre.
- Hát ömm... nem mondhatom meg neki, hogy mit tegyen és mit nem, nem vagyok az anyja.
- Az anyja nem vagy, de te vagy az idősebb. És tegnap láttad, hogy mit művelt a M-vel. - idegeskedtem, hogy hogy lehetnek ilyen felelőtlenek.

Na akkor összeszedtük a földről B-t és átmentünk a másik játszóra ahol kevesebben vannak. Ott kapott egy pár fülest a viselkedéséért, de végén lenyugodott leült mellém a hintába és " megbeszéltük" a péntek estét. Mindenki lenyugodott, egy kicsit kijózanodott akiben volt egy kicsi és haza kísértek minket.

The end