Édes Istenem… Tegnap csurom vizesen érkeztem haza, mert vagy húszszor, ha nem többször. Az egész úgy kezdődött, hogy N eljött értem. Egy nagy séta után, végre a pályára érkeztünk. Az első rögtön az volt, hogy a bátyám félre hívott, mert valamit el akart „mesélni” de helyette átkarolt és beledöngölt a hóba… Ezek után még egy párszor megfürdettek, persze én is megfürdettem egy pár embert. De mivel én voltam egyedül lány ezért eléggé nagy hátránnyal indultam. Viszont egyszer a kemény föld helyett, egy kúszófenyőre dobtak rá, és miután megállapítottam, hogy nem is kemény és nem is hideg mindenki ráfeküdt a növényre. Még elvoltunk egy pár órát, majd hazakísértek ketten. Nagy meglepetésemre miután lebaszarintott édesanyám, hogy hol a csudában vagyok és már rég haza kellett volna mennem… még az utcánkban, pontosabban a ház előtt, a saját árkunkba dobtak bele. Na mindegy mindenkinek nagyon Szép és Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánok. Xoxo Roni*

mellékeltem egy verset. :)

Csend van. Egy padon ülök, arcomra hópihe száll, az óra éjfélt ütött, s útra kel a vágy. Magával visz a fagyos éjben, hogy ne legyek egyedül, mint aki menekül, a szeretet ünnepében. Meleg szoba, s kandalló, friss bejgli, s forró kakaó illata szívemig hatol, ezer angyalka dalol, s anyám sürög-forog, míg apám halkan morog. De a Karácsonyfa végre áll, s én teszem tetejére a koronát. Együtt vagyunk, együtt a család, kint a nagy, bent egy kicsi világ, mely a szeretet karjával ölel át, s ettől lesz a legnagyobbá... Jéghideg szellő üti meg arcom, visszarántva a valóságba, könnycseppem rég megfagyott, s csak ülök a padon, mint akinek se szíve, se családja.

/Nyirety Gábor/