Sziasztok! Hát mit is mondhatnék... A hétvége nem igazán volt a megszokott. Szombat éjjel elhunyt egy igen kedves barátunk édesapja. Igaz öreg volt, de ha betartotta volna az előírásokat, akkor talán még most is élne. 
Utána meg este történt még egy tragikus eset, hogy egy barátomnak a nevelő apját, kint Németországban lelőtték. Eleinte úgy volt, hogy sajnos belehalt a sérülésébe, de egy kis idő után, megkapta édesanyjától a hívás, hogy életveszélyben van, majd pedig, hogy stabilizálódott az állapota. Szegényt sokkolóan érte a hír. Fiú létére egészen összeroppant. Jó ezzel nem azt akarom mondani, hogy nekik nem lehet, de ők szoktak többnyire az erősebbek lenni ilyen szempontból. Meg ráadásul a nevelőjét lőtték meg nem az igazi édesapját. Ha csak belegondolunk, hogy többnyire ha elválnak a szülők, akkor a nevelő félt sose szeretik meg a gyerekek, de ő kivétel. Elmondása szerint nagyon szerette és kötődött hozzá.
Megszületett keresztanyám második kisfia, Máté. Tündéri egy csöppség, ma délelőtt mentünk be megnézni. Elkezdtünk arról beszélgetni, hogy vajon Danika, a bátya, hogy fogja fogadni a kis jövevényt. Ezzel kapcsolatban mondott egy igen furcsa hasonlatot Zsófi.

"Ez olyan, mintha a férjed beállítana a szeretőjével, hogy ő az új lakótársunk. Ugye milyen aranyos? Ezentúl a fele ruhatárad és a fele sminkszetted az övé. Szeressétek egymást!"

xoxo Ronika* ^^