Ó. Itt. Poshadok órán ráadásul matekon és szombaton! Pffuj Ezt oldjátok meg xD 252x-672-42x+84=24x-36+27-7x

2011.03.19. 13:40, veronika006

Mit szólsz hozzá?

A tegnapi nap egy része gyönyörű volt. Nagyon jól éreztem magamat. De ez nem tartott mindörökké. A nap folyamán csak nem összeroppantam... Egyik barátnőm odajött hozzám és azt mondta: Jöttem elköszönni. Ilyenkor mi másra gondolna az ember mint, hogy " Szia, most köszönök, mert megyek haza." Ez még a jobbik eset... Da van, hogy a sors nagyon csúnyán elragad néhány embert. Szerintem már tudjátok mire gondolok. A lány azért jött oda hozzám, hogy elbúcsúzzon... ÖRÖKRE. 

Szörnyű érzés volt, hogy egy ilyen ember aki ennyire közel áll a szívedhez, megakar halni. Egyszerűen nem tudtam mit tegyek... Hát mi mást megpróbáltam lebeszélni róla. Eleinte elég kevés esélyt láttam rá... Valahogy azt éreztem, hogy nem tehetek semmit és a legjobb dolgot hoztam ki magamból abban a pillanatban. Zokogni kezdtem.  Mindenhogy próbálkoztam... magamhoz szorítottam... Hajtogattam neki, hogy számunkra (a barátainak) nagyon fontos. Folyamatosan azt mondtam, hogy én nem fogom elengedni, úgyhogy meg ne próbáljon magában kárt tenni, mert akkor én teszek kárt benne. Kemény húsz perc zokogás után ő is megtört, akkor ő vont magához, és ő mondta: Nem hagylak itt! De csak miattatok, csak miattatok nem megyek el..." Ekkor annyira megkönnyebbültem, hogy már örömömben, megkönnyebbülten sírtam tovább. 
Gyorsabbra vettük a tempót, majd beértük a többieket. Közben felhívta az egyik lányt, hogy merre vannak, mert kicsit lemaradtunk. Mielőtt letette a telefont, még annyit mondott, hogy köszönje meg nekem... mindegy hogy mit csak köszönje meg! 
Mikor utol értük végre őket, odaszaladtam másik barátnőmhöz, és átöleltem! És csak azt hajtogattam, hogy: Nem megy el! Itt marad! S közben újabb könnycsepp csordult végig az arcomon.

Ezt senkinek nem kívánom! Legszívesebben mindenkit magam követnék, hogy visszarántsam, ha ilyen jutna eszébe. De sajnos nem lehetek ott mindenhol. Ezért titeket kérlek, hogy ti legyetek barátaitok őrangyalai... Vigyázzatok egymásra!!!! A legfontosabb a barátság, ezt sose feledjétek! :) 

2011.03.14. 09:48, veronika006

Mit szólsz hozzá?

Olyan szörnyen érzem magamat... Szombat déluán van, és ahelyett, hogy kint lennék a pasimmal és a barátaimmal, és Jennííék féléves évfordulóját ünnepelnénk... itthon fekszem az ágyamban betegen és lázasan...-.-" remek!

2011.03.05. 16:13, veronika006

Mit szólsz hozzá?

A mai napom az ilyen... hogy is mondjam... LAZA! Nem írtunk se kémiából, se franciából... :))) Viszont a kedvenc tanárunk is lebetegedett... :(( TP tanár úr... JOBBULÁST TANÁR ÚR, ha ne talán tán olvassa, de arra elég kicsi a valószínűség... ;) Olyan fáradt vagyok! Tegnap este két órán keresztülnyűglődtem az ágyban mire el tudtam aludni...-.-" Azt hittem beleörülök... :@ Még a holdat is kerestem az égen, de a felhőktől nem látszott. :( Sajnáltam pedig olyan szép szokott lenni éjszaka.

2011.03.01. 20:56, veronika006

Mit szólsz hozzá?

Helló! Szia! 16 éves vagyok, 1995. február 6-án születtem. Jelenleg a középiskola 9. osztályát járom, az Óbudai Gimnáziumban. Angolt és Franciát tanulok. Emelt szinten (heti 6 órában) Francia nyelvet. Az angolt csak tanítják nekem, mert nem tudom megtanulni. >< Születésem óta Csepelen élek a szüleimmel egy nagy kertes házban. Van két kutyám, egy Óriás Snaucer [Rocky] (9 hó.) és egy Spániel [Artúr] (7 éves). 2 évvel ezelőtt húsvétra kaptam egy nyuszit, ami még mindig meg van, és nagy egészségnek örvendhet. Őt Bélának hívják. Rocky-val eléggé elvannak egymással, ha éppen úgy adódik, hogy bejön a konyhába a kutya. A nyulat naponta több órára vagy esetleg egész napra kiengedjük hagy szaladgáljon a lakásban. Persze csak ott ahol szabad neki. 
A barátaimért élek leginkább. Ők sokkal többet jelentenek nekem az életben, mint egy pasi vagy bármi más. Többnyire az egész napomat végig vigyorgom, ha éppen nem akkor ott valami nagyon nagy baj lehet . Többnyire észre is veszik a barátnőim, hogy nem vagyok jó formában. Ilyenkor mindent megtesznek, hogy újra mosolyogni lássanak. :)
Sport ügyileg... imádok röplabdázni! Kedvenc sportom. Jelenleg nem játszatok, mert a csuklom megsérült, és az szabadidőm sem engedi annyira. 
Nagyon szeretek hétvégente a csepeli „családommal” lenni. Ők a mindeneim. A legfiatalabb csapattagunk 13 éves a legidősebb ő pedig 18. Ha együtt vagyunk minden hülyeségre képesek vagyunk. Többnyire csak ketten vagyunk lányok, de ez mikor hogy, mert van, hogy lejön hozzám nagyon régi barátnőm (BFF), Jennii. Ha éppen úgy adódik, hogy ketten lennénk, akkor Regi meg én adjuk a hangulatot.
Nagyon nem szeretek... igazából nincs is olyan amit ne szeretnék... na jó, azért ételekből sok van, de az lényegtelen. 

Hát nagyon nincs mit mondanom már. Remélem elegendő információt adtam magamról. ;)  

2011.02.28. 20:36, veronika006

Mit szólsz hozzá?