Valójában nem Veronikának hívnak, hanem Boginak. Ez csak az úgynevezett írói álnevem. Nagymamámat hívták Veronikának, és miatta tetszett meg ez a név.

Hát hol is kezdjem…
Budapesten születtem, 95. február 6-án. Két fél testvérem van, egy fiú (28) és egy lány (27). Két kutyám van, egy óriás snauzer és egy spániel. Imádni valóak, bár néha menekülök tőlük, mert olykor kibírhatatlanok.
Jelenleg gimnáziumba járok, most kezdem a 12. osztályt. Őszintén szólva nagyon félek az érettségitől, de próbálok már most felkészülni rá. Az osztályomat nagyon szeretem, bár vannak összezördüléseink, nem is kevés, és soha nem tudunk összetartani, de ha bárki bajba kerül, mi mindig ott állunk mellette. Angolt és franciát tanulok. Hát nem tudom azt mondani, hogy bármelyik nyelven tudnék folyékonyan beszélni, mert nem. Nagyon alapfokon vagyok. Általában angolból, ha olvasom a szöveget, akkor megértem, de ha hallom, akkor vannak nehézségeim.
Nagyon szeretek a barátaimmal lenni, mindig jó kedvem van tőlük. Társasági ember vagyok. Sokan mondták már, hogy a mosolyom ragadós. Ez által mindig mosolygok. Ha viszont nem… akkor nagyon nagy baj van. Minden fura dologba bele lehet rángatni, persze csak bizonyos kereteken belül. Tudom hol vannak a határok.
Ez lennék én.