Tegnap jöttem haza barátnőmmel a Balatonszárszói táborból. Elmondhatom, hogy egy nagyon jó társasággal voltam. Nem ismertem senkit onnan négy lányon kívül, de azt mondták, igen gyorsan beilleszkedtem. Annyit ökörködtünk, hogy így visszatekintve olyan mintha csak egy napot töltöttünk volna lent. Első nap leginkább csak ismerkedtem az emberekkel, mert a környezetet már ismertem régebbről. Második nap indult be leginkább az élet. Aznap este egy óriási nagyot üvegeztünk azon az elven, hogy aki pörget azzal smárol, akire a palack orra mutat. Na hát igen és a legviccesebb az volt benne, hogy a 6 játékosból két srác volt csak. (Gondolhatjátok mennyire örültek a fejüknek.) Ez így ment vagy egy órán keresztül, míg nem kettesben nem hagytuk a barátnőmet a volt barátjával és el nem vonultunk négyen egy tök üres szobába. Ott folytattuk a "bulit". Természetesen ott már nem volt üveg meg semmi smár, de nélkülük is megvoltunk. Olyan három óra felé bedőltünk az ágyba és bealudtunk. Reggel hatkor felkeltünk, hogy nehogy lebukjunk, hogy más szobában töltöttük az éjszakát. Ugye ez volt már a második nap és hát ez is gyorsan elment, mert egész nap ment a hülyülés a pancsizás na meg "megtanítottak" vp-zni (vízipipázni) a többiek. Nagyon jó volt mit ne mondjak... aznap elfejtettük az üveget helyette vp-ztünk. A további napokban sem csináltunk több dolgot az itt felsoroltak után csak ismételgettük a történteket. egészen a hatodik napig. Ugyan is ott lebuktunk, mert este kimenőt kaptunk a faluba éjfélig, mi meg miért is hagynánk ki kimentünk, de már tíz órakor otthon voltunk és neki álltunk megint vízipipázni, de tizenegykor már nem voltunk otthon mert visszamentünk faluba. Viszont miközben mi nem voltunk a szobánkban addig a tanár benyitott és meglátta a vp-t a szoba kellős közepén... na abból egy jó nagy balhé volt. De ezek után csak éltük tovább 100%-osan szabad életünket. Kent.kupéztunk egész nap... kingeztünk stb. (Aki nem ismeri a játékokat akkor úgy írom, hogy kártyáztunk.)Aztán utolsó nap áthívtunk egy srácot (aki mellesleg tetszik nekem), hogy aludjon ott, mármint nem ezért de íg is megfelelt nekem. Egészen négy óráig bírtuk alvás nélkül, mert akkor már az egész hetes fáradtság a nyakunkon volt és hát bealudtunk. De előtte mindent csináltunk, mersz vagy felelszeztünk kettesben, akkor beszélgettünk magándolgokról, na meg persze smároltunk. Talán az volt a legszebb pillanat az egész tábor alatt. És ekkor jöttem rá, hogy a srác akiről eddig beszéltem egy hangyányit sem jön be nekem. És az oka azt, hogy mikor megcsókolt ez a srác egyszerűen beleremegtem, és legszívesebben soha el nem engedtem volna többé. Itt éreztem valami olyat, amit az előzőben nem... De ezen már nem változtathatok, mert valószínűleg soha többé nem látom már, mert elköltözik az ország másik felére.