„ Gyűlölöm és szeretem. Miért? Nem tudom én se, de érzem: így van ez, és a szívem élve keresztre feszít. ”

Olvasom a sorokat és egyszerűen felfoghatatlannak tatom, hogy két ember, mennyire hasonlíthat egymásra. Most bennem is ugyan ezek az érzelmek játszódnak le. Gyűlölöm de még is szeretem. Gyűlölöm, mert összetörte a szívemet. Szeretem, mert még is csak jelentett/jelent valamit a számomra. Hogy múltban vagy jelenben beszéljek erről, még nem döntöttem el, mert még annyira friss a seb a szívemben, hogy nem tudom feldolgozni, hogy pontosan most mit is érzek valójában. Szeretnék jól beolvasni neki egyet és szépen faképnél hagyni, valamint odamenni, megcsókolni és hozzábújni. A biztonság ami őt jelentette... elszállt. Jelenleg a semmi sem érdekel kategóriába tartozom... semmi sem érdekel, semmi sem dob fel, vagy ha igen akkor csak néhány percig tart a jó érzés a dologgal kapcsolatban. Szeretnék már végre ezen túl jutni... örökre!