Halihó! A tegnapi és a tegnap elötti napom kicsit sűrűre sikeredett, de majd idővel ezt ís leírom. De most inkább folytatom a másik felét a hétvégének.

Szombat

Reggel felkeltünk A-val megreggeliztünk, majd bevágódtunk a gép elé... kb. háromkor kimásztunk és elindultunk R-ért, felcsöngettünk, szokásos félóra várakozás mire elkészül, majd a játszótér irányába vettük az irányt. Odaértünk a fiúk már tülkön ültek, hogy mennyünk már... első dolguk persze az volt, hogy meg akarták húzatni velem a pálinkás üveget, de mivel eleinte azt mondták, hogy citromlé van benne, nem tudtam mire számítsak. Elvettem, beleszagoltam és mindenki röhögött, hogy mennyi esze van ennek a "szőke libának", hogy mielőtt meghúzta volna megszagolja, hogy az e aminek mondják. Miután kiszórakoztuk magunkat elmentünk inni, hátra a másik játszóra... hát igen az nap is volt két részegünk, de az egyik annyira ki volt hogy a csajokkal azon gondolkodtunk, hogy ott hagyjuk őket a fenébe, mert nem akarunk bébiszitterkedini. Szal' elindultunk, de kaptunk egy fülest az egyik lakótól, hogy kéne velünk kezdeni valamit... mi erre visszarohantunk, és elhívtuk a többieket. Kitaláltuk, hogy kijózanítjuk M-et, ezért bedugtuk egy köztéri kút alá. Ott egy jó másfél órát eltöltöttünk, és utána elindultunk vissza a játszóra. Nagyon ezek után nem történt semmi, ezért hazaindultunk a lányokkal.

Uh halihó! =)
Az elmúlt néhány napban azért nem írtam, mert gyűltek az élmények: itt volt legjobb barátnőm, és bemutattam a barátaimnak! Igen jól alakúlt, mivel mindenki tökre bírta A-t. Tök könnyen befogadták. Bevallom őszíntén, hogy eleinte arra gondoltam, hogy mindenki annyira zavarban fogja érezni magát, hogy mindenki ül mint a kuka és bámúlja a vele szembelévőt. De nem mindenki ökörködött hogy szokott.

Péntek
Az egész úgy kezdődött, hogy: A-t anya titokban idehozta. Én nem lepődtem meg mikor megláttam a göndör fürtjeit a konyhában, mert már selytettem, mikor anya azt mondta a telefonban: "Gyere haza korábban, mert meglepetést hozok. Majd ha gondolod utána még kimehetsz!" Hát igen ez anya! Szóval mint minden egyess találkozásunkkor, most sem maradhatott el a nagyba kapaszkodás! Amit nem is bánok, mert imádom, csak néha ha rosszúl ugrik akkor szokott fájni utána a derekam! Meg volt a köszöntő kajoltam, majd kimentünk. Mikor kimentünk a nagykapun, már a srácok ott vártak minket, hogy mikor megyünk. Kinyitom a kaput, A kilép az ajtón, és csak annyit látok, hogy T-nek az álla a földön, a szemei kigölledtk, a többieket nem nagyon figyeltem, mert csak ez az egy reakció volt szembetűnő. Bár N végig mérte azért de nem volt valami észrevehető. Na, a nagy bámészkodás után mindenkit bemutattam mindenkinek, és elindúltunk a bolt felé piáért (na valyon miért másért). Megvettük és letelepedtünk egy üres játszótéren. Nekiáltunk, felbontottuk a votkát, leittuk a narancsot és egyneöntöttük. Volt ott nagy party, mert szinte mindenki be állt tőle, fölleg T, mert ő elötte megivott két üveg sört. Persze A meg én semmit sem ittunk belőlle, mert a fiúk mind behúzták(talán 2-3 kortyot ihattunk bnőmmel). Azán kicsit elszabadúltak az "érzelmek", mert mindenki elvolt magában, főlleg én, meg A. Eleinte hülyültünk, rágót cseréltünk, majd lekaptam az egyik gyereket, és ezt mind úgy, hogy nem volt bennem semennyi. Magyarúl nem voltam részeg és nem az alkohol hatása alatt tettem amit tettem. Az elsőnél mindenki csak nézett főleg bnőm, még meg is kérdezte: "Ez most rágócsere vagy...?". A mondatát nem fejezte be, mert nem hagytam neki, helyette B válaszolt: "Hát ez nem annak tűnt!". Ezen mindenki nagyott nézett, mivel ilyet még nem nagyon csináltam az ő környezetükben. Hazafelé, még elcsattant egy, de semmi más. Elköszöntünk mindenkitől, majd felmentünk a szobámba és onnan kicuccoltunk az erkélyre. Kb éjfélig lehettünk kint mikor fújt egy nagyot a szél és mi pattantunk és futtottunk be a házba.

folyt. köv.

01. Nem akarom hogy sírni láss.. hisz egy lány csak úgy szép hogyha mosolyog, és én gyönyörű akarok lenni mikor rámnézel.

02. Csak az kedves nekünk igazán, amit féltünk elveszíteni.

03. Soha ne kérj bocsánatot az illetlen barátaid miatt. Mi mindannyian valakinek az illetlen barátai vagyunk.

04. Itt van az ősz, hullanak a falevelek, Csak a test didereg, a szív melegebb. Fázom, jöjj közelebb - hadd ölellek át, Szorosan ölelj, hogy érezzük egymást.

05. A nők túlnyomó része nem az erős támadásoknak esik áldozatul, hanem a férfi gyenge ellenállásának.

06. Akárhány szívet megdobogtathatsz, az enyém érted dobog örökké!

07. Nem a szerelem tesz minket boldogtalanná, hanem az ha rájövünk arra, hogy nem volt szerelem.

08. Mindig mosolyogj, mert nem tudhatod, hogy mikor szeretek bele a mosolyodba!:)

09. A szerelem széppé teszi azt, amink van, visszaadja, amit elvesztettünk, sőt azzal is megajándékoz, ami eddig nem volt a miénk.

10. Egy másodperc alatt csókolhatsz, egy perc alatt szakíthatsz, de sohasem felejthetsz!

  Fogalmam sincs, hogy lehet valaki ilyen gerinctelen. A tegnapi, meg a tegnap előtti napom nem kicsit alakult rosszul. Ugyan is összevesztem az egyik barátommal...  hogy tűritek, ha hazudik nektek a barátotok?? Illetve az állítólagos barátotok? Mert én sehogy! Azt hittem megbízhatok benne... de tévedtem. Ő is csak egy a sok közül. Ezt arra értem, hogy az állítólagos barátom egy fiú volt.
A történet annyi, hogy kb. egy hónapja történt egy kis zűr, amit a gyerek, úgy söpört arrébb, hogy nem mondta, mutatta senkinek, és nem tud róla senki. És én hülye még hittem is neki. Eleinte úgy éreztem, hogy tud róla a haverja, de ő állította, hogy nem mondta el senkinek. Jó hittem neki. Erre tegnap nem lebukott a haverja, hogy tud róla?! De hogy is nem! Olyan ideges lettem, hogy szakadó esőben elindultam haza. Persze ők jöttek utánunk, mert barátnőm is ott volt. Én meg csak őrjöngtem a szakadó esőben. Mire én hazaértem már ő is otthon ült és várt, hogy mennyek fel msn-re mert meg akarja dumálni a szitut. Persze nekem meg semmi kedvem nem volt vele beszélni, de még is meghallgattam. Bocsánatot kért, amint nagyon nehezen, de úgy ahogy elfogadtam, abban az esetben, ha most pár napig nem találkozunk. Ezt elfogadta, majd elköszöntünk egymástól, és elmentem szunyálni, mert már fáradt is voltam.
A fáradságom oka más volt: közmunkára ítéltem magam. Eléggé bizarrúl hangzik, tudom. De vicces volt. Nem csináltam semmi rosszat, csak egyszerűen, nem bírtam már a számítógépemre nézni. Ezért fogtam magam és kimentem segíteni az építkezésben. Poén volt, mindenki ott izélt hogy nehogy már én vigyem a talicskát, hisz tök nehéz ha van is benne valami... engem meg nem érdekelt túlságosan ki mit mondott, mert nem vagyok egy nyeszletke aki, nem bír el egy üres vödröt sem. Jöttem-mentem, vittem-hoztam a malterral teli talicskát és mindenki ott nézett, mint Rozi a moziban.