Egy csodálatos nap lowe
"A szerelem fáj. Néha úgy érzed, mintha ez lenne a legjobb dolog a világon. Biztonságban érzed magad tőle. Elfelejtet veled mindent, mintha újrakezdenél mindent. De a szerelemtől érezheted úgy, mintha nem tudnád magad irányítani. Félhetsz. Mintha addig enne téged, amíg semmi nem marad belőled. A szerelem tényleg szívás." by: Vampier Diaries
Sziasztok! Eszméletlenül jól sikeredett a hétfő délután. Nagyon jól éreztük magunkat! Igazából leírhatatlan, de én most megpróbálkozok vele. Tehát az egész ott kezdődött, hogy 2-kor taliztunk az egyetlen sráccal, aki velünk volt, majd megindultunk a busz irányába és elkezdtünk telefonálgatni, hogy kiket lehetne még hívni, és hát találtunk egy embert, azaz bnőm osztálytársát, aki hajlandó volt eljönni velünk... vele fél négykor találkoztunk. Az előtte eltöltött időben pedig a fűben fetrengtünk, és szédültünk a vízipipától. Nagyon vicces volt. Úgy néztek minket a járókelők, mint akik be vannak lőve. De nem nagyin izgattuk magunkat miatta, "mintha ott sem lennének". Bementünk az ikeába reggelizni fél háromkor, azért valljuk be mi sem vagyunk komplettek. Szóval megkerestük a barátnőnket és elindultunk plazázni. Bementünk a New Yorkerbe és ott röhögtünk, hogy milyen dinkák vagyunk. Akkor megjártuk a Happy Boxot is... majd elindultunk megint a parkba és elszívtunk még két szenet. Öt órakor kapkodva rohantunk a mozi felé, mert negyed hatkor kezdődött a film. Kikértük a jegyünket és közölték, hogy ötkor feloldották a foglalásokat. Na ezen mindenki kibukott, de azért beültünk a filmre és egy nagyolt nevettünk... a filmnek vége, mi meg megindultunk hazafelé... gyalog. Ami nem tartott túl sokáig, mert felszálltunk a hévre, mert valahogy haza kell jutni még is csak. Kilenc órára csak csak haza kavarodtunk. Elmentünk még kutyát sétáltatni, majd felmentünk és tovább ökörködtünk bnőmmel.
* Egy gondolat * Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata. A többi nem az. A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal. Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a "valóság", amikor egyedül, kővé dermedt, ...magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a "senkihez sincs közöm" életérzése. És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor. Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy "Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!" - miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: "Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!" Amikor szeretjük egymást: kijózanodunk. Felébredünk. Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni.
2010.08.03. 00:39, veronika006 |
Boldog névnapot Igen a cím magáért beszél, ugyan is nem régiben volt a névnapom, és a szüleimtől kaptam egy fényképezőgépet. Természetesen, most tök happy vagyok, mert eddig mindig apum gépét kellett használnom amit utáltam. -.- De most tökre fel vagyok dobódva tőle... legalább lesz mivel fényképeznem holnap, mikor találkozok a barátaimmal. ^^ xoxo Roni*
2010.08.01. 12:45, veronika006 |
Úgy fáj... Fogalmam se volt róla, hogy egy éjszaka alatt bele lehet szeretni bárkibe is. Mindig is úgy gondoltam, hogy a barátságból alakul ki, két nem között. De nem elég egy ártatlan csókocska is. Nem akartam, de még is beleszerettem, és most szenvedek a gondolattól, hogy valószínűleg soha nem látom többet. Vagy ha esélyem is lesz rá, akkor is csak jövő nyáron. Viszont kicsit dob a lelki világomon az, hogy még egyszer láthatom mielőtt elköltözik. <3
There's someone I'm waiting for if it's a day, a month, a year, I gotta stand my ground even if it rains or snows but what else can I do when I'm still in love with him? ~ Van valaki, akire várok, legyen az egy nap, egy hónap vagy egy év, én várni fogom akkor is ha esik vagy havazik.. de mi mást tehetnék ha egyszer szerelmes vagyok belé?
2010.07.30. 15:56, veronika006 |
The End újra itthon
Végre kijelenthetem, hogy itthon vagyok, és nem megyek már sehová. De így is van mit mesélnem.
Tegnap jöttem haza barátnőmmel a Balatonszárszói táborból. Elmondhatom, hogy egy nagyon jó társasággal voltam. Nem ismertem senkit onnan négy lányon kívül, de azt mondták, igen gyorsan beilleszkedtem. Annyit ökörködtünk, hogy így visszatekintve olyan mintha csak egy napot töltöttünk volna lent. Első nap leginkább csak ismerkedtem az emberekkel, mert a környezetet már ismertem régebbről. Második nap indult be leginkább az élet. Aznap este egy óriási nagyot üvegeztünk azon az elven, hogy aki pörget azzal smárol, akire a palack orra mutat. Na hát igen és a legviccesebb az volt benne, hogy a 6 játékosból két srác volt csak. (Gondolhatjátok mennyire örültek a fejüknek.) Ez így ment vagy egy órán keresztül, míg nem kettesben nem hagytuk a barátnőmet a volt barátjával és el nem vonultunk négyen egy tök üres szobába. Ott folytattuk a "bulit". Természetesen ott már nem volt üveg meg semmi smár, de nélkülük is megvoltunk. Olyan három óra felé bedőltünk az ágyba és bealudtunk. Reggel hatkor felkeltünk, hogy nehogy lebukjunk, hogy más szobában töltöttük az éjszakát. Ugye ez volt már a második nap és hát ez is gyorsan elment, mert egész nap ment a hülyülés a pancsizás na meg "megtanítottak" vp-zni (vízipipázni) a többiek. Nagyon jó volt mit ne mondjak... aznap elfejtettük az üveget helyette vp-ztünk. A további napokban sem csináltunk több dolgot az itt felsoroltak után csak ismételgettük a történteket. egészen a hatodik napig. Ugyan is ott lebuktunk, mert este kimenőt kaptunk a faluba éjfélig, mi meg miért is hagynánk ki kimentünk, de már tíz órakor otthon voltunk és neki álltunk megint vízipipázni, de tizenegykor már nem voltunk otthon mert visszamentünk faluba. Viszont miközben mi nem voltunk a szobánkban addig a tanár benyitott és meglátta a vp-t a szoba kellős közepén... na abból egy jó nagy balhé volt. De ezek után csak éltük tovább 100%-osan szabad életünket. Kent.kupéztunk egész nap... kingeztünk stb. (Aki nem ismeri a játékokat akkor úgy írom, hogy kártyáztunk.)Aztán utolsó nap áthívtunk egy srácot (aki mellesleg tetszik nekem), hogy aludjon ott, mármint nem ezért de íg is megfelelt nekem. Egészen négy óráig bírtuk alvás nélkül, mert akkor már az egész hetes fáradtság a nyakunkon volt és hát bealudtunk. De előtte mindent csináltunk, mersz vagy felelszeztünk kettesben, akkor beszélgettünk magándolgokról, na meg persze smároltunk. Talán az volt a legszebb pillanat az egész tábor alatt. És ekkor jöttem rá, hogy a srác akiről eddig beszéltem egy hangyányit sem jön be nekem. És az oka azt, hogy mikor megcsókolt ez a srác egyszerűen beleremegtem, és legszívesebben soha el nem engedtem volna többé. Itt éreztem valami olyat, amit az előzőben nem... De ezen már nem változtathatok, mert valószínűleg soha többé nem látom már, mert elköltözik az ország másik felére.
The End!! :(
2010.07.28. 21:13, veronika006 |
Kéz a kézben megdobban a szív, csak a végtelen nyár ami kalandra hív!
Sziasztok! Remekül érzem magam! Úgy érzem kiszerettem abból az emberből aki csak tönkre tette az életemet az elmúlt egy évben. És ehhez csak egy másik olyan valaki kellett aki igazán szeret... [igazán szeretni csak azt lehet, aki téged is tiszta szívből szeret]... az elmúlt másfél hétben történt egy s más az életemben. Tudjátok... eléggé jól kijöttem egy sráccal... minden alakult a maga módján, ahogy kell. És itt vagyok, életerős vagyok, nem úgy mint 2-3 hete. Sokkal jobban érzem magam.
2010.07.08. 12:43, veronika006 |
|