Tegnap volt a névnapom. Csodás volt. Tomi este átjött és nálunk aludt. Szerintem még most is alszik. Kaptam egy csomó köszöntést, na meg persze egy szál rózsát a Drágámtól. Munkatársaim is fel/elköszöntöttek és még csokit is kaptam.
Ma van az utolsó munkanapom. Hamarosan készhez kapom a fizetésemet, és már itt sem vagyok. Örülök, hogy végre vége van. Nem bírnék ki még egy hetet.

Unatkozom!

Közeleg a nagy utazás. Tegnap elmentünk anyával vásárolni, azzal a céllal, hogy most nekem „túraszandált” fogunk venni. Hát igen. Addig nézegettük a szandálokat, amíg ott nem hagytuk anya táskáját a padon, amin ültünk. Elmentünk, megkérdeztük, hogy melyik üzletben lehet még kapni 38-as méretű szandált. Rá öt percre kapcsolt anya, hogy nem tudja hol a táskája. Visszarohantunk a cipőkhöz, de a táskája már nem volt ott. Teljesen látszott rajta, hogy rosszul van, falfehér lett az arca és elkezdett remegni. Kiszaladtunk a pénztárhoz, hogy megkérdezzük, nem adtak le egy vajszínű válltáskát. A biztonsági őr kedvesen megnyugtatta anyát, hogy de igen. Bementünk egy irodába, és átvettük az eltűnt holmit. Mikor kijött, gyorsan belekukkantott a táskába, hogy minden benne van e még. Telefonok megvannak… pénztárcámat látom… kocsi kulcs is megvan! Majd örömökkel teli folytattuk, amit abbahagytunk. De csak a pénztárnál szembesültünk a nagy bajjal… a pénz eltűnt! Hát mire mi ezt észrevettük addigra az aki leadta, már nem volt az épületben. Túlléptünk rajta, és próbáltunk pozitív dolgokat mondani, hogy jobban érezzük magunkat. Pozitív dolog: Nem ma történt velünk! Ma kapja meg anya a 25 éves Jubileumi jutalmát… nem kevés pénz! 

Felháborítónak tartom, mikor egy ember – legyen szó akárkiről – hülyének néz mást. De ezzel, csak saját magát minősíti.
Konkrét például szolgáljon most a munkatársam – jelen pillanatban a közvetlen főnököm, mert a Gabi szabin van –, Csaba. Bejön az irodába, leáll beszélgetni Gáborral egy éppen folyó ügyről. A srác megmondja neki, hogy az ehhez tartozó iratok ott vannak mögötte a széken. Megfordul, hallom, ahogy „hümmögve” szemrevételezi, majd bejön hozzám és megkérdezi, hogy hol vannak a Sáska utca iratai. Ugyan azt elismételtem neki, mint Gábor. Egy „aham”-mal le is tudta a dolgot. Majd jött a következő kérdése: „ Na… és hol vannak, a Sás utcai íratok?” Válaszként a fejemmel intettem az asztalra, majd mondtam neki, hogy a sarokban vannak. Majd odasétál: „ És megkérdezhetném, hogy itt mit jelentene a sarokban?” – Hát nem is tudom… számomra a sarokban és a sarkon nem ugyan azon kifejezést jelenti. -   
- A keményfedelű.
- Ez?
- Igen. – legszívesebben, csak annyit válaszoltam volna, hogy olvasd el. Általános iskola 1. osztály.
Most komolyan ennyire hülyének néz, vagy csak szereti hallani a hangomat?! Elegem van belőle nem tudom, hogy mikor fogja észrevenni a fancsali arcomat, amit beszélgetésközben vágok. De már mindegy. Már csak két nap, és vége. Jöhet a relax!

Eléggé lefáraszt engem ez a munka dolog. Ráadásul, itt van ez az öreg pedofil - vagy nem tudom, minek nevezzem - emberke. Nem tudok tőle megszabadulni... mindenhol ott van.
Egy osztályon dolgozok vele, és ugyan úgy neki is meg kell csinálnom a dolgokat, mint mindenki másnak. De nem vágok hozzá jó arcot, de még akkor sem, ha hozzám beszél. Falra mászok a vicceitől és a folytonos jó pofizásaitól! Nem bírom ki. Ráadásul holnap nem lesz a Kati mert szabira megy. Gabi sincs, mert ő is kivett egy hét szabit. Egyedül leszek ezzel a bunkó vénemberrel. Már alig várom! Erősen gondolkodom azon, hogy beteget jelentek így az utolsó héten.Egyszerűen rühellek neki dolgozni... és ő a vezető helyettes. Szánalmas! Olyan dolgokat bejátszik velem, amik nem is igazak.
"Gyere ide, ezt hogy kell csinálni?" - Édes Istenem hát nehogy már egy fájlt ne tudjon az csatolni, aki minden nap levelezik és már közel 20 éve itt dolgozik. Esküszöm felháborító.
"Skenneld már be ezt nekem." - megkérdezem direkt hogy hogyan szeretné véletlen se legyen rossz és újra kelljen csinálnom, azt mondja rá, hogy ahogy én jónak gondolom, majd közli hogy ez így annyira nem jó, de mindegy így marad... Kiborít már a puszta gondolata... Remélem, minél hamarabb eltelik ez a hét... Haza akarok menni!