Most perpillanat tanulnom kéne, de ezerrel, de nem igazán megy. Minden érdekesebb, mint a tanulás. De tényleg. Bármi. Sehogy sem állok, úgy érzem, a mai nap folyamán meg tudtam tanulni kb. négy darab tételt növénytanból. Rettenetes, de komolyan. Ilyen unalmas dolgot rég tanultam. Egyszóval nagyon félek mi lesz csütörtökön, arról nem is beszélve, hogy szerdán matek vizsgát írok, megint, amire szintén kéne tanulnom, de időm nincs rá. Majd a holnapi napot neki szentelem. Legalábbis a terv ez, aztán ki tudja mi lesz belőle.
Ma levizsgáztam földtudományi alapismeretekből. Király volt, négyest kaptam.
Megvártam egyik szaktársamat, hogy tölthessünk együtt egy kis időt. Szeretek vele lenni, olyan megnyugtató. Meg persze, imádom, ahogy rám tud nézni. Nyűgös vagyok és kicsit hisztis is, és ezért be voltam rá rágva, pár napig, így nem is mentem oda hozzá egy darabig, mondván, hogy jöjjön ő. Aztán jött. És mintha mi sem történt volna, el is felejtettem, hogy haragszom rá. Édes. Csak adott egy puszit, megölelt, magához húzott. Nem engedett. Lehet megérezte, hogy valami nem stimmel, de már nem érdekel. A mai nap fénypontja az volt, hogy megölelhettem, többször is. Úgy vágytam már rá, hisz hiányzott. Mindene.